Adventi mese és hangutazás – hogyan támogatja egymást a meseterápia és a hangutazás?

Ahogy közeledik az advent, a világ furcsa kettősségbe fordul: kívül egyre nagyobb lesz a fény, belül pedig egyre erősebben vágyunk a csendre. Miközben ünnepi díszbe öltözik minden, valójában mi is erre vágyunk: hogy lassabban lélegezzünk, mélyebben érezzünk, és újra találkozzunk önmagunkkal.

Éppen ezért van különös ereje a mesének és a hangnak ebben az időszakban.
A mese és a hangrezgés ugyanis ugyanoda vezetnek vissza bennünket – a belső térbe, ahová a hétköznapok zajában ritkán van lehetőségünk belépni.

A kérdés ilyenkor így szól:
Mi a szerepe a mesének egy hangutazáson? Miért működik együtt ennyire erősen a két világ? És hogyan kapcsolódik mindez az advent ősi, hagyományőrző minőségéhez?

Ebben a blogbejegyzésben pontosan erről szeretnék mesélni.

✨ A mese mint léleknyelv – miért van ekkora ereje?

A mese az emberiség egyik legrégebbi eszköze a gyógyulásra.
Nem véletlenül: a történetek képekben beszélnek, és a lélek nyelve is a képekben való gondolkodás. A mese út, amely nem az értelemhez, hanem a mélyebb tudati rétegekhez szól.

Ezért van, hogy:

• a gyerek átéli, nem megérti,

• a felnőtt felismer, nem analizál,

• a lélek pedig megpihen, mert hazaér.

A mesék a várakozás idején különösen fontosak: az advent mindig is az elcsendesedés, a befelé fordulás időszaka volt. Ilyenkor jobban halljuk azt, amit a szívünk suttog.

✨ A hangutazás és a mese találkozása – kapu a belső világodhoz

A hangutazás rezgései – legyen szó handpanről, tibeti hangtálakról, angyalhárfáról vagy csengőkről – finoman hangolják át az idegrendszert.
A test ellazul, a légzés mélyül, az elme elcsendesedik.

És ebbe a csendbe szól bele a mese.
Olyankor már „nyitva van az ajtó”. Olyankor a történet sokkal mélyebbre jut.

A mese megérinti azt, amit hétköznapokban ritkán érintünk.
A hangrezgés pedig megtartja azt, ami megérintődött.

A hang és a mese együtt olyan, mint a télben fellobbanó mécses:
fénnyel tölt, meleggel ölel körül, és finoman visszavezet a középpontodhoz.

✨ Hogyan kapcsolódik mindez a hagyományőrzéshez?

A hagyományőrzés nem azt jelenti, hogy régi dolgokat másolunk – hanem azt, hogy tovább visszük a lélek számára fontos mintázatokat.

Régen:

• a mesét közösen hallgatták,

• a hangszerek együtt szóltak,

• a közösség csendben, együtt engedte el az évet,

• a tél a befelé fordulás, a lélek tisztulásának ideje volt.

A Tündérkehely módszerrel ezt a mintát kívánom újraéleszteni.
Modern eszközökkel, de ősi szándékkal:
összegyűlünk, megpihenünk, hallunk és hallgatunk.

Számomra ez maga a hagyományőrzés.