Új dolog az életemben a magashegyi túrázás. Minden eszközöm új, így még azokat is szokom. Na meg azt is, hogy mi mindent kell a hegyre felvinni. Néha totális hülyeségnek tartok dolgokat, aztán egy helyzet bebizonyítja, hogy valóban szükséges. Olykor sokan vagyunk egy csapatban, úgy könnyebb, valakinél biztosan akad, amire szükség van. Én a felkészületlenebb vagyok, de majd ez is alakul. A sporttársak mindenben támogatnak.
De hiába minden eszköz, van amiről senki nem beszél. Lehet, hogy egyértelmű a rutinosoknak, én viszont fent kellett megértsem. A hegyről senki nem fog lehozni. Persze nagy bajban igen, nem hagyjuk el a biztosítás kötését. De itt most nem erre a helyzetre gondolok. Csak úgy szimplán.
Elsőként értem fel a hegyre. Bennem volt az erő és a kitartás. No, a ‘f@szom’ mantra is néha segített, vagy éppen valaminek a kidolgozása, ami a múltban sebet ejtett.
Fent vagyok, elég büszke is vagyok magamra, hogy ez megy nekem. Majd egy étkezést követően megint puffadok, ilyenkor lépni nem tudok. Egy hete ezzel feküdtem, most 12 km még hátra van. Hát megyek vele. Keserves 2 km után, feladom. Zokogok. Innen engem senki nem fog levinni. A sporttársak próbálnak segíteni, és igen van, aki a hányásban, pedig alig ismerjük egymást. Csapat vagyunk odafent, egymásért felelősek. Nem tudom mennyi idő telik el, de jobban vagyok.
A hányás után gondoltam túl vagyok a nehezén. Nem számítottam ekkora szintkülönbségre. Amit fel megtettünk közel 10 km alatt, azt most le 3 km távban kell megtenni. Sokszor négykézláb, seg*en csúszva.
Félek a lemeneteltől. Dolgozom vele. Figyelgetem, hogy miért nem merem beleengedni magam. Mindig nehéz volt ezidáig. Elképesztő lelki támogatással csinálom végig. Hálás vagyok ezeknek a férfiaknak végig, hogy türelmesek, jelen vannak. Kihívás, mondják ők is. Majd egyszer csak leérkezem, utolsóként. S az egész átértékelődik. Tisztelem ezt a hegyet, a természetet. S elfogadom, hogy ezen a hétvégén nekem ennyi. Másnap lent maradok.
Azóta is dolgozik benne a túra lenyomata, amit örök életemben viszek tovább magammal. S várom a következő alkalmat, amikor ismét a hegy bölcsességével kapcsolódhatom.
